Harry korán reggel ébredt. Ron még aludt, de a kinti napsütés bevilágította a szobát. Fáradtan nyújtózkodott egyet, majd fejét vakarva kitápászkodott az ágyból. Az ablakhoz sétálva nézett ki az ablakon. Bár a nap még csak most kelt fel, valaki ismét odakint sétált a Rengeteg szélén. Harry nem először látta a férfit odakint bóklászni. Perselus minden reggel ugyan azt tette. Körbejárta az erdő szélét, majd megállt a tónál és meredten nézte a vizet. Harry nem tudta, hogy mit is kéne tennie, de ösztönei azt súgták, hogy most le kéne mennie. Felkapta ruháját, pálcáját a zsebébe süllyesztette, majd elindult. Eleinte csak szépen komótosan haladt, de ahogy közelebb ért úgy gyorsultak léptei is. Az udvarra érve már szaladt, és lihegve érkezett meg a férfi mellé.
- He… heló! Öhm, vagyis… jó reggelt, uram. – rögtön helyesbített, mikor meglátta Piton felhúzott szemöldökét.
- Neked is Potter. Történt valami, hogy így szaladtál? Talán látomásod volt, vagy fáj a sebhelyed? – Hirtelen aggodalom töltötte el. Régen is aggódott a fiú miatt, de az másmilyen volt, amolyan kötelezettség. Most viszont valóban aggódni kezdett érte, és ez megrémisztette. Harry hevesen rázni kezdte a fejét, hogy a felsoroltakból semmi baja nincs.
- Nem, csak szaladtam… reggeli testmozgás. Láttam, hogy idekint vagy… ööö van. – Piton megelégelte ezt a habogást.
- Harry, az ég szerelmére, tegezz már! Mások előtt nem kötelező, és tanórákon végképp nem ajánlott, de most csak ketten vagyunk. Tegezz nyugodtan, és hívj Pitonnak vagy Perselusnak, de ne uramozz…! - Harry megrántotta a vállát, majd újra belekezdett.
- Rendben, akkor… Perselus, öhm szóval láttam, hogy már megint idekint vagy és…
- És nem tudtál ellenállni a kíváncsiságodnak, így idejöttél. – fejezte be helyette a férfi.
- Nos, hát igen. Szóval? Miért vagy idekint minden reggel? – Harryt komolyan érdekelte a dolog. Odasétált a férfi mellé, és leült a fűbe. Piton kissé kényelmetlenül érezte magát, így inkább ő is leült Harry mellé.
- Nem tudok aludni – vallotta be őszintén.
- Rémálmok?
- Á, nem. Nem rémálmok… az édesanyádról álmodok, és ez megrémiszt… - csúszott ki a száján, majd zavartan lesütötte szemét.
- Anyáról? De mégis mit? – tette föl az újabb kérdést, de meglátva a férfi zavart arckifejezését, kezdte érteni, hogy miféle álom lehetett az. – Oh…! Óóó, hogy az a …, na jó erről inkább nem akarok tudni. Blá… - Harryt kirázta a hideg még a dolog gondolatára is, és arca furcsa árnyalatot vett föl.
- Azért ez nem egy undorító dolog, gondolom te is álmodtál már Miss Weaslyvel… - Harry erre úgy elpirult, hogy a Griffendél hozzá képest agyonmosott alsónak tűnt.
- Hát, ja! – vágta rá, majd elfordította a tekintetét. Persze azért érdekelte, hogy a férfinek mióta vannak ilyesfajta álmai az anyjáról, de nem mert rákérdezni. Piton folytatta:
- Az a furcsa, hogy még egy hónapja sincs, hogy újra vele álmodom… Néha mikor fölriadok, olyan mintha valóban ott lenne velem. Az alakját nem látom, de érzem a jelenlétét, az illatát. Mintha ott lenne valahol a közelben. Tudom, kissé őrülten fog hangzani, de… most is őt keresem. – Harry döbbent arckifejezésén látszott, hogy ezt nem gondolta volna a férfiról.
- Hát ez…! Erre nem tudok mit mondani. Vagyis igen, anya meghalt, és nem volt gyáva, hogy szellemként itt maradjon. Kár keresni… vagyis nem kár, csak időpocsékolás… - Harry már bánta, hogy egyáltalán belekezdett a dologba.
- Tudom, hogy nincs itt, de valahogy mégis megnyugtat a tudat, hogy őt keresem… - tartott egy kis szünetet. – Még mindig nagyon hiányzik! – Perselus nem tudta, hogy most miért is kezdett megnyílni a fiúnak, de nem is érdekelte. Egyszerűen jó volt valakinek erről beszélni. Harry tanácstalanul nézett hol a férfira, hol pedig a tó lágyan hullámzó vizére/felszínére.
- Mesélnél róla? – Piton értetlen tekintete láttán azonnal folytatta. – Eddig csak ap… vagyis Jamesről hallottam, anyáról nem sokat. Mindenki azt mondja a szemem olyan mint az övé, bár így belegondolva lehet, hogy hülyeség, mert ugyanakkor mindenki azzal jött, hogy kiköpött James vagyok, mármint kiköpött az „apám” ami mostanra tudjuk, hogy nem igaz… - Harry annyira belemelegedett a dologba, hogy észre sem vette az őt tanulmányozó pillantást.
- Ez így nézve tényleg badarság, de annyit leszűrhetünk belőle, hogy jobban hasonlítasz anyádra, mint rám, ami szerencse… - Harry döbbenten kapta fejét, oldalra, hogy aztán nevetésben törjön ki. Piton az orrát simogatta mutatóujjával, miközben egyik szemöldökét fölhúzva, Harryre nézett. A fiú annyira nevetett, hogy elterült a még nyirkos fűben. Perselust most nem bosszantotta ez a fajta megnyilvánulás, inkább magában örült, hogy nem csak undort, vagy közönyt tud kiváltani a fiúból, hanem valamilyen szinten, boldogságot is. Érezve, hogy a hideg föld lassan teljesen eláztatja talárját, föltápászkodott.
- Ideje bemenni és elkezdeni az órát, amúgy is túl hideg a föld, hogy azon fetrengj. – Harry kelletlenül ugyan, de föltápászkodott, ám ebben volt segítsége is. Perselus kinyújtotta felé a kezét, amit a fiú örömmel megragadott.
Észre sem vették, hogy az egyik emeleti ablakból valaki figyeli őket. A nő szája mosolyra húzódott, ahogy a fiú megfogta apja kezét, majd elindultak befelé a kastélyba. Lily vidáman indult le reggelizni.
Az utolsó hét is eltelt, Lisa a gyerekek segítségével megismerte a kastély minden eldugott zugát. Persze Harryék furcsállották a dolgot, hogy a két lány hirtelen milyen jóban lett a nővel és le sem szakadnak róla, de nem zavarta őket különösebben. Kivéve egy valakit! A szürke szempár gyanakodva méregette a nőt, és magában tervet forralt. Szeptember elsején begurult a Roxfort Expressz, és a diákok is megérkeztek. Harryék kihagyták az utazást, de annyira nem is bánták. Mint utólag kiderült a vonaton több kisebb incidens is történt. Pár törött csont, bevert orr és megtépett haj bánta az utat. Sötétedett már amikor az elsősök is megérkeztek. Senkinek sem tűnt föl, hogy egy ismeretlen fekete hajú lány ül a griffendél asztalánál, bár ennek Glory kifejezetten örült. Draco feszülten ácsorgott a terem másik végében a falnak dőlve és onnan méregette egykori háztársait, akik most gyilkos tekintettel méregették őt. Glory látva, hogy a fiú még mindig nem ült le enni, odaintett neki. Draco kelletlenül, de arrébb sétált, hogy az asztal végén ülő lány közelében legyen.
- Miért nem ülsz le hozzájuk?
- Hülyének nézel? A vacsora végét sem érném meg, tuti valami spéci mérget tennének az ételembe, vagy valamelyik manóval végeztetnék el a munkát… - háborgott Draco, mire Harry felé fordult.
- Akkor ülj le ide! - Hirtelen csönd lett a Griffendél asztalánál, és mindenki Dracóra figyelt.
- Ehh! Ez sem túl nyerő, akkor meg ők nyírnak ki… - Glory megunva a srác teketóriázását lerántotta maga mellé a fiút.
- Ne tökölj már Draco éhes vagyok, ülj le és ne járjon a szád! – most griffendélesek őt nézték. – Most meg mi van? Nem láttatok még fehér embert? Jesszus…! - mordult föl a lány, majd olyan hévvel kezdte el szurkálni az előtte lévő gombócot, mintha oda képzelné az összes bugyuta bámészkodót. Közben az asztalnál azonnal elindult a pusmogás, a lány kilétéről. Dumbledore nem is vacakolt sokáig, úgy döntött ideje bejelenteni. Ahogy szólásra emelkedett, Perselus gyomra görcsbe rándult.
- Egy kis figyelmet kérek! – mindenki elhallgatott. – Köszönöm. Megkezdjük az újabb tanévet, de mielőtt a beosztásokon túlesnénk van egy pár változás, amiről tudnotok kell. A sötét varázslatok kivédését ezentúl ketten tanítják majd. Elsőtől negyedikig az unokahúgom Elisabeth Dumbledore, ötödiktől hetedikig pedig Sirius Black volt olyan kedves és elvállalta az oktatásotokat. A tanári kar többi része változatlan maradt. Új tanulónk is érkezett, aki nem más mint a Griffendél új tanulója, Glorya Piton. Kérlek fogadjátok szeretettel! A pusmogás azonnal elindult, és mindenki az új lányt kezdet el keresni. Glory próbálta magát beletemetni a szilvás gombócába, de nem jött össze. Draco az asztal alatt megfogta a lány kezét, aki erre rákapta tekintetét, majd elvörösödött.
- Egy kis csendet, még nem végeztem! – folytatta az igazgató. – Igen, jól gondoljátok, Glorya valóban Piton professzor lánya, eddig külföldön tanult, de most úgy döntött, hogy itt fejezi be tanulmányait. – A mardekárosok arcán látott gúnyos és gonosz vigyort pedig ezzel kommentálta. – A kisasszony az egyik legelismertebb varázslóiskolába járt, és biztosíthatok mindenkit, hogy tudása vetekszik az aurorokéval… - Néhányan fancsali képpel fordultak vissza az asztalukhoz, de Draco jelenléte még így is tovább szította a dolgokat.
- Mit keres itt ez a görény? – kérdezte Dean.
- Ne nevezd őt így, Dean. Draco a mi oldalunkon áll, és nem véletlen, hogy ide ült. A mardekárosok elevenen nyírnák ki ha tehetnék… bocs Draco. – A fiú elhúzta a szája szélét.
- Hé, királyfi, nem leszünk jóban, kerülj el minket, és akkor talán leszünk oly kegyesek és életben hagyunk – folytatta Finnigan, mire az Glorytól is kapott egy rosszalló pillantást. Persze ezt Lavanderék sem hagyhatták annyiban.
- Hé, Piton fattyú, te csak rá se nézz a fiúkra, sőt, egyáltalán miért nem a zöldeknél vagy? Mit keres itt egy olyan korcs mint te? – Glory ezeket hallva, becsukta a szemét és elkezdett számolni.
- Lavandernek igaza van, mi a frászt keresel egyáltalán köztünk? Az apád házában lenne a helyed, a többi kígyóval egyetemben… - Harrynek ebben a pillanatban telt be a pohár.
- Kuss legyen!!! – üvöltötte/kiáltotta el magát, mire az egész teremben néma csönd lett. – Ha még egyszer meghallom, hogy valaki akár egyetlen szóval is bántani meri Glory-t vagy Dracót, személyesen intézkedem róla, hogy ne unatkozzon az év hátralevő részében! – A griffendélesek megszeppeve néztek a fiúra, míg a tanári asztalnál döbbent csönd uralkodott.
- Mr. Potter, ha kérhetem üljön vissza a helyére, és köszönjük ezt a heves védőbeszédet… - felelte fintorogva McGalagony.
- Az étkezés folytatódjon, de előbb lássuk az elsősöket… - fejezte be végül a beszédet Dumbledore. Harry dühösen ült vissza a helyére, miközben Glorytól kapott egy elsuttogott köszönöm-öt. Draco inkább nem szólt semmit, csak meredten bámulta maga előtt az asztallapot. A lány bökte őt oldalba, hogy végre kizökkentse a kábulatból.
- Mi van?
- Hogy? Ja… hát te nem hallottad? Potter megvédett! Engem! Nyilvánosan! Ezután tuti kinyírnak… - Draco megfejelte az asztalt, amire Ron csak annyit mondott.
- A hős mardekárosok bukását látjuk éppen… - Páran az asztalnál nevetgélni kezdtek, de Hermione szúrós tekintete láttán inkább visszafogták magukat.
Az első pár napban még újdonságnak számított a külön szobába költözött Draco, valamint a Pitonra nem hasonlító lány, aki pedig egy vérbeli Piton. Az első hét lecsengett, és a diákok lassan kezdtek megnyugodni. A tanórák könyörtelen pontossággal kezdődtek, még az új tanároknál is. Siriust nagyon szerették a diákok, mert sok olyan trükköt mutatott nekik, ami a későbbiekben még hasznukra válhat. Lilyért pedig még a mardekáros kicsik is odavoltak. Pontosabban imádták Lisát. Lily kissé nehezen viselte az új terhet, ami a vállára nehezedett. Megtanítani az alapokat a kicsikkel és mellette még Perselusszal is foglalkozni. Az idő egyre csak telt, de Piton és Lisa közt pár szónál több nem történt. A reggeli köszönések, és az udvarias „hogy vagy?”-onokon kívül semmi sem történt. A hétvégén Glory és Hermione úgy döntöttek, hogy stratégiát váltanak, és egy újfajta megközelítésben próbálkoznak a Piton ügyben. Glorynak sikerült elérnie, hogy apja ha nem is állandó jelleggel, de beengedje őt és Hermionét a laborjába, mikor dolgozott. A lányok előszeretettel segédkeztek és Perselusnak sem volt oka panaszra. Így történt, hogy az egyik szombat délután a lányok élénk eszmecserébe kezdtek a jövőjüket illetően.
- Nem is tudom, vonz az aurori szakma, de ugyanakkor imádok bájitalokkal foglalkozni, meg persze segíteni másoknak… - kezdett bele Glory - Perselus szótlanul hallgatta őket.
- Akkor menj Gyógyítónak, ott segítesz másokon, és a bájitaltan is benne van. – tanácsolta Hermione.
- Á, nem is tudom… még jó lenne tudni, hogy milyen is aurornak lenni. Csak az a gond, hogy nincs senki, akitől megkérdezhetném…
- Talán ott van Sirius, bár ő sem sokat volt a szakmában, hiszen elég gyorsan börtönbe került.
- Na igen… - Glory felsóhajtott, majd odaadta apjának a tökéletesen felszeletelt gyömbért, mellyel elkészült. Apja szó nélkül elvette, de látva lánya tanácstalanságát végül megszólalt.
- Ha komolyan gondolod, hogy auror leszel, akkor járj utána alaposan. Eléggé veszélyes munka, és a te betegségeddel még kockázatosabb…
- Tudom, de akkor is jó lenne tudni, hogy milyen… - sóhajtozott Glory.
- Akkor talán Mordon, vagy Kingsly…- tapogatózott Hermione, mire Piton felhorkantott.
- Ők csak áradoznának róla, és különben is, ők férfiak. A férfi és a női aurorok közt hatalmas különbségek vannak. – Glory megforgatta a szemeit.
- Na persze, de engem akkor is érdekel, persze ha nagyon jó érvek szólnak ellene, akkor még meggondolom, de így látatlanban… - Perselus letette a kezében tartott keverőkanalat, és mellkasán keresztbe font karral megállt lánya előtt.
- Rendben, akkor ha gondolod megkérem Miss Dumbledore-t, hogy meséljen neked, de azután egy nyikkanást sem akarok hallani! – Persze Perselus mit sem tudott arról, hogy a lányok napi rendszerességgel töltik az idejüket a nővel.
- De jó, köszönöm! – lelkendezett a lány, miközben szélesen rávigyorgott Hermionéra.
- És Miss Granger milyen lehetőségeken gondolkozott eddig? Maga előtt is sok alternatíva áll nyitva – kezdett bele Perselus, amitől a lány teljesen ledöbbent.
- Hát nem is tudom, igazából eddig csak az aurorságon gondolkoztam, bár a harcot nem igazán szeretem…
- Ez teljesen érthető, maguk ebben nőttek fel, szó szerint értve. Minden évben harcoltak, és nem is látnak más jövőt mint a harcot, de gondoljon bele, mihez lenne kedve? Mi lesz, ha majd legyőzzük Voldemortot? – Hermione összevont szemöldökkel nézte a fortyogó üstöt.
- Imádok olvasni és tanulni, bájitalokat főzni és persze segíteni, de belőlem nem lenne jó gyógyító… nem nagyon bírom a sok vért. – szégyenkezve elpirult és az asztallapot kezdte el fixírozni.
- Ezt eddig nem vettük észre, hány véres csatán kísérte át Pot… Harryéket, és sohasem panaszkodott – tapintott rá a lényegre a férfi.
- Igen, de akkor ne volt más választásom, sokkoltak minket az események, és nem fogtam föl, utána persze rendszeresen elájultam… - folytatta a lány.
- Akkor ne is gondolkozzon az aurori pályán, mert az is egy elég véres szakma. A felsoroltakból talán azt tudnám mondani, hogy mivel van érzéke a tanuláshoz és a bájitalokhoz, esetleg fontolja meg, hogy leteszi a bájitalmesteri vizsgát. A képzés egy éves de nagyon magas a követelmény. Ezt neked is ajánlom, Glory, neked is van hozzá tehetséged. – Lánya ezt hallva szélesen elvigyorodott, majd huncutul kérdezgetni kezdte apját.
- Na jóóó, de mégis ki vállalná el az oktatásunkat? – szempilla rebegtetve nézett apjára, aki erre az égre emelte tekintetét.
- Merlinre, hogy én miért nem tudom befogni!? - sóhajtott föl, majd tett egy kurta bólintást, és a lányok örömükben azonnal sikongatni kezdtek.
- Rendben, akkor kaptok rá egy hetet, hogy gondolkodjatok rajta. Mindamellett azért beszéljetek majd Miss Dumbledore-ral.
- Na jó, de akkor megkéred rá? Mert azért így elég ciki odaállni elé – kezdte az akadékoskodást a lány.
- Már mondtam, hogy beszélek vele, de most hagyjatok dolgozni, mert ha tönkre megy ez a főzet, akkor Remus barátunknak igen kellemetlen napjai lesznek. – A két lány úgy döntött inkább hagyják a férfit, dolgozni, és ők addig meglátogatják Lilyt. Gyorsan szaladtak végig a folyosókon, de mielőtt ismét eltűntek volna Lily szobájában, összefutottak Dracóval.
- Sziasztok… hova ilyen sietve? – A két lány megtorpant és táskáikat letették a földre.
- Mi csak Dumbledore tanárnőhöz. – válaszolta sietősen Glory.
- Aha, mostanában sokat lógsz vele… engem meg teljesen elhanyagolsz. – kezdett bele a féltékenységi jelenetbe Draco, persze csak játékból.
- Jaj ne már, tudod hogy te vagy a legjobb haverom! De most mennünk kell, szia. – köszöntek el gyorsan mind a ketten, majd odaszaladtak a nő ajtajához, bekopogtak és mikor az kiszólt, besiettek az ajtón. Persze annyira rohantak, hogy a táskáikat kint hagyták, és ezt a helyzetet Draco ki is használta. Mikor Hermione visszatért, hogy bevigye őket a fiút már sehol sem látta. Visszasétált a lakosztályba és a táskákat letette a fotelba.
- Na hogy ment? – kérdezte egy női hang.
- Pont, ahogy elterveztük, de jól alakítsd ám a szereped! – hadarta Glory.
- Na jó, de mégis hogyan viselkedjek?
- Lily, nyugodj meg. Szerintem Piton professzor azt szeretné, ha Glory nem menne auroronak. Így azzal vágódsz be, ha lebeszéled róla. – Glory felhorkant.
- Még hogy én? Kikérem magamnak, a fene se akar auror lenni… már bocsi anya, de nekem nem fűlik hozzá a fogam, hogy naphosszat a bajt keressem, inkább rendbe teszem. Szerintem apának lesz igaza és megyek Gyógyítónak. Nyugisabb meló és jobban fizet. – Vállat rántott, majd hirtelen hátrafordítja a fejét. A táskák felől mocorgásra lett figyelmes.
- Valami gond van? – kérdezte az anyja, miközben lányát figyelte.
- Hermione? Hol volt Draco amikor kimentél a táskáért? – a hangja kissé idegesnek hatott.
- Fogalmam sincs, sehol nem láttam… - Glory fölpattant, majd a táskákat fölkapva ráhajította őket az ágyra. Az egyikből egy rémült görény kúszott ki, majd menekülőre akarta fogni a dolgot. Glory miközben átváltozott macskává, feléje közeledett és immár fújva meredt áldozatára. Kezdetét vette a hajsza. A görény szaladt a macska elől, aki nyávogva és fújva akarta elkapni áldozatát. Végül csak sikerrel járt, mikor sarokba szorította a másikat, megfogta a grabancánál és kivonszolta a ficánkoló kis jószágot a szoba közepére. Lily a szája elé kapta kezét meglepettségében.
- Glory, köpöd ki?! Még a végén megfojtod! – riadt meg Hermione. Glory elengedte Dracót, aki visszaváltozott, majd hamarosan követte őt a lány is. Csakhogy a dolog itt nem ért véget. Glory újból nekiesett a fiúnak, és elkezdte ütni a vállát és mellkasát. Miután egy jobb egyenessel leterítette őt, Draco végre szóhoz jutott.
- Valaki segítsen már! Nem ütök meg lányokat! – Hemrione és Lily egyszerre mozdultak, hogy lefejtsék a fiúról a dühös lányt.
- Glory, azonnal fejezd be! – emelte föl a hangját most először a nő.
– Na de anya! Miért? Hiszen hallgatózott! - Glory felé kapta könnyes arcát, majd remegő szájjal dühösen berohant a fürdőszobába. Draco a fájdalomtól lüktető szemét fogva tápászkodott föl a földről.
- Ezt megcsináltad! Gratulálok! – vetette oda Hermione. Draco értetlenül kapkodta a fejét ide-oda.
- Mi folyik itt? Miért szólította magát anyának? – Lily várva, hogy mi lesz visszahuppant az ágyra. Eltelt vagy egy perc. De nem történt semmi, így fellélegzett.
- Ülj le, és elmesélem. Glory te pedig mássz ki a fürdőből, még itt vagyok. – pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és egy kisírt szemű lány lépett ki karba font kézzel és duzzogó arckifejezéssel.
- Még egyszer kérdezem, mi folyik itt?
- Nyugi Draco, mindjárt megtudod. – kezdte el csitítani a fiút Hermione.
- Draco, ne haragudj Gloryra, csak engem akart védeni. Azért hívott anyának, mert én vagyok az édesanyja. – Draco kikerekedett szemekkel nézett a nőre.
- Ez csak valami vicc, ugye? Maga hulla, de most itt beszél és nagyon is élőnek tűnik.
- Milyen finoman fogalmaztál, kretén! – vetette oda Glory, aki lehuppant anyja mellé. Ezután a fiúnak is elmesélték az egész kis történetet. Draco hitetlenkedve ugyan, de elfogadta a hallottakat.
- Hű, ez súlyos. Maga megkísérli a lehetetlent… Piton, amint megnyílik valakinek? Jó vicc! - már elkezdett nevetni, mikor a lányok gyilkos pillantásaikkal hallgatásra kényszerítették.
- Minden esetre meg kell próbálni. Segítesz benne? – A fiú kelletlenül, de rábólintott, majd fájó szeméhez nyúlt.
- Esküszöm, nagyobbat üt mint Hermione.
- Mikor ütött meg téged Hermione? – kíváncsiskodott a lány.
- Harmadikban, hosszú történet – zárta le ennyivel a dolgot, de Hermione csak a fejét csóválta. Ahogy ellátták Draco sérülését, már csak egy probléma volt hátra.
- Az egy dolog, hogy Piton megsértődik majd, de Harry ki fog borulni, hogy már mindenki tudja, csak ő nem.
Lily szomorúan bámulta a kandallóban vidáman táncoló lángokat, egészen addig, míg el nem érkezett az idő, hogy nekilássanak a haditerv kidolgozásának.
Halika!Bocsik,hogy ilyen sokáig nem voltam de sok minden jött közbe.Most sem tudok sajnos hosszasan írni de már lesül a képemről a bőr,hogy ilyen szinten elhanyagoltalak.A történet isteni mint mindig.Valóban ebben a helyzetben nem lesz könnyű ezt a két makacs férfit megbékíteni.Az odáig oké és imádom,hogy Harry és Pers már ilyen jól megvannak és Pers láthatólag változik és nem is rossz irányba de ha az egészet végül ők ketten fogják megtudni utoljára akkor nagyon be fognak rágnak.Pers is mert árulásnak fogja tekinteni,Harry pedig azért mert az anyjáról van szó és ráadásul neki sokáig nem volt senkije aki szerette volna.Glorynak legalább volt még akkor is ha neki is elég viharos volt az élete.Reméljük,hogy mindketten hamar meg fogják érteni,hogy ez volt a feltétele annak,hogy Lily a szerettei körében maradjon ha már visszaengedték.Bár kérdés,hogy miként fogja érinteni Perselust az a tény,hogy ha sikerül túljutnia Lilyn és beleszeret Lisaba akkor,hogy fogja túl élni,hogy tulajdonképpen ismét Lilybe szeretett bele de mégsem.Ez kezd nagyon érdekes lenni.Most megyek még elolvasom a p.p.utolsó kívánságát is mert abból is van elmaradásom.Ne haragudj,hogy ha érthetetlen voltam de családi gondjaim vannak és most nem igen tudom még,hogy mi lesz.Viszont nagyon várom a folytatást.Továbbra is imádom,puszi,mei.
Szuper a történet, nagyon várom majd a folytatást.
ez a rész különösen tetszett:
- Azért ez nem egy undorító dolog, gondolom te is álmodtál már Miss Weaslyvel… - Harry erre úgy elpirult, hogy a Griffendél hozzá képest agyonmosott alsónak tűnt.
"- Azért ez nem egy undorító dolog, gondolom te is álmodtál már Miss Weaslyvel… - Harry erre úgy elpirult, hogy a Griffendél hozzá képest agyonmosott alsónak tűnt. " A Griffendél színe mint egy agyonmosott alsógatya?? Mi van? Apa meg fia elásták a csatabárdot? imádom Glory megnyílvánulásait. kb. mint Lily. Harry jól megmondta a véleményét a háztársainak. Azok meg vagy elfogadják az igazságot, vagy pedig ellenségei lesznek a Piton ikreknek.
Ilyenkor viszont Harry tiszta apja, mert Pers is ordibált a múltban, ha valamelyik diák elrontott valamit órán, főleg ha az illető griffendéles volt. Glory is abban a szakmában gondolkozik, mint Harry?
Harry meg szerintem nem csak kiakad, de még a csajoknak meg az anyjának is neki fog esni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Szegény harry, kíváncsi vagyok mikor tudja meg.
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Halika!Bocsik,hogy ilyen sokáig nem voltam de sok minden jött közbe.Most sem tudok sajnos hosszasan írni de már lesül a képemről a bőr,hogy ilyen szinten elhanyagoltalak.A történet isteni mint mindig.Valóban ebben a helyzetben nem lesz könnyű ezt a két makacs férfit megbékíteni.Az odáig oké és imádom,hogy Harry és Pers már ilyen jól megvannak és Pers láthatólag változik és nem is rossz irányba de ha az egészet végül ők ketten fogják megtudni utoljára akkor nagyon be fognak rágnak.Pers is mert árulásnak fogja tekinteni,Harry pedig azért mert az anyjáról van szó és ráadásul neki sokáig nem volt senkije aki szerette volna.Glorynak legalább volt még akkor is ha neki is elég viharos volt az élete.Reméljük,hogy mindketten hamar meg fogják érteni,hogy ez volt a feltétele annak,hogy Lily a szerettei körében maradjon ha már visszaengedték.Bár kérdés,hogy miként fogja érinteni Perselust az a tény,hogy ha sikerül túljutnia Lilyn és beleszeret Lisaba akkor,hogy fogja túl élni,hogy tulajdonképpen ismét Lilybe szeretett bele de mégsem.Ez kezd nagyon érdekes lenni.Most megyek még elolvasom a p.p.utolsó kívánságát is mert abból is van elmaradásom.Ne haragudj,hogy ha érthetetlen voltam de családi gondjaim vannak és most nem igen tudom még,hogy mi lesz.Viszont nagyon várom a folytatást.Továbbra is imádom,puszi,mei.